Penészmentesítés
Amikor penészmentesítésről beszélünk, először a fűtési és a szellőzési rendszert kell megvizsgálnunk - a penészmentesítés ugyanis itt kezdődik, nem pedig a penészfoltok eltüntetésénél!
A falpenész csak a tünet, és nem az ok. Az ok két egymástól független tényező kapcsolódása:
- Épület hőszigetelőképessége, melytől függ:
- az épület belső hőmérséklete
- az épület külső hőmérséklete
- Légcsere mértéke az épületben, melyet befolyásol:
- a nyílászárók légzáró képessége
- a szellőztető berendezések típusa, kapacitása, ez utóbbi hiányában az épületben lakók szellőztetési és lakáshasználati szokásai
MIÉRT ALAKUL KI A FALPENÉSZ?
Ahhoz, hogy jobban megérthessük a falpenész megjelenésének okait, vissza kell tekintenünk a múltba.
Télen nagyszüleink azzal kezdték a reggelt, hogy tüzet raktak a cserépkályhába, sparheltbe, esetleg a kazánba, mert az esti majd 30 °C-os meleg reggelre 20 °C alá csökkent. Ezután gyorsan kiszellőztették a begyújtás során keletkező füstöt és az éjszakai elhasznált levegőt. Napközben gondoskodtak róla, hogy a tűz ne aludjon ki, ha hidegebb volt a lakásban, több szenet vagy még egy hasábfát tettek a kályhára. Ha kellett, éjszaka is raktak rá.
Az ablakon lévő jégvirágba karcoltak körmükkel a gyerekek, éjszakánként pedig sokszor hallgatták a rosszul záródó ablakokon fütyülő szelet. A hőhídról és a harmatpontról ekkor még szinte senki sem tudott. Nem volt elszívó, a vizet is számtalanszor a tűzhelyen melegítették, mégsem volt párás a lakás, penészes a fal.
Mi változott meg?
Fűtés
A lakásban régen a komfortosnál nagyobb volt az egyes helyiségek hőmérséklete közötti különbség. Bizonyos helyiséget, például az előszobát, egyáltalán nem fűtötték, a fürdőszobát csak akkor, amikor fürödtek, a szobát csak délután. A konyhában állandóan égett a tűz, mert itt tartózkodtak a legtöbbször, mégis előfordult, hogy a lavórban felejtett víz reggelre befagyott.
A polgárok szénnel fűtöttek, koksszal vagy lengyel feketeszénnel, ez volt a kor csúcs energiahordozója. Vidéken azzal fűtöttek, ami volt, szénnel, fával, kukoricaszárral, szőlővenyigével, hulladékkal. A meleg megtartásának érdekében minden helyiség ajtaja csukva volt. Kellemetlen volt a nagy hőingadozás az esti és a reggeli hőmérséklet között.
1. kép: Sparhelt, a "korszerű" takarék-tűzhely, a konyhák nélkülözhetetlen eleme
2. kép: Fürdőhengerek, melyek a fűtést és a meleg vizet adták
3. kép: A cserépkályha a jómód jelképe
Az '60-as évektől elkezdett terjedni a vizes központi fűtés. Egyre többen építtetek maguknak ilyen, a ház minden részében egyenletes meleget biztosító rendszert. A modern társasházakban házközponti fűtés volt, a kisebb társasházakban elterjedt a gázkonvektor és a Héra gázégő, amit a cserépkályhákba szereltek.
A '70-es években új energiaforrás jelent meg, az olcsó olaj. Mindenki olajkályhát vásárolt, a kazánokra olajégőt szereltek. Ezekhez már nem kellett folyamatos felügyelet, és a családi házakban is megoldható volt az olcsó, kényelmes fűtés. Az alacsony energiaárak miatt senkit sem érdekelt a házak hőszigetelése, és az ajtók, ablakok záródása, de ez megváltozott. Az energia árak miatt fel kellett hagyni a pazarló fűtéssel, és ez most aktuálisabb probléma, mint valaha!
1. kép: A helyiségek hőmérsékletet csökkentették az épületekben
2. kép: Szigetelő anyagokkal lezárták az ablakok réseit
Az épületekben megszűnt a nagy hőingadozás, és ezzel a helyiségekben lévő gravitációs légmozgás sebessége csökkent. Ettől az egyébként is hőhíd hajlamos sarkokban megszorul a levegő, és a hűvösebb felületeken kicsapódik a pára, elősegítve a falpenész kialakulását.
Az épületek szigetelőképessége
Az 1900-as években épített társasházak falszerkezetének szigetelőképessége a mai napig többé-kevésbé megfelelő. Az általában használt 60-90 cm vastag külső falak a hideget kint, a meleget bent tartják, a nagy belmagasság jó komfortérzetet nyújt.
A '60-as évek elején indult a családi ház építési bumm. Az olcsóság jegyében és a hiánygazdaság lehetőségei között azonban nem mindegyik ház készült optimálisnak mondható műszaki tartalommal.
A falazat felhúzásakor csak az alaptest és a fal közé tettek páraszigetelést, az aljzatbeton alá ritkán vagy egyáltalán nem. Hőszigetelést egyáltalán nem alkalmaztak. A földtöltés felszívja a nedvességet a talajból, a víz pedig jó hővezető. Ennek következtében a teljes épület aljzata igyekszik az átlag éves középhőmérséklet körüli hőfokon maradni. Nem tudjuk felfűteni, mint egy falat, mert az alatta lévő nedvesség folyamatosan elvezeti a hőt. Tehát az aljzat hőmérséklete körülbelül 3-5 °C-kal alacsonyabb, mint a falaké (a falak hőmérsékleteként a két oldalról rendszeresen fűtött válaszfalak hőfokát vettük alapul).
A betonfödém egybe volt öntve a koszorúval, ami a falak külső széléig ér. Hővezető képessége kb. duplája, mint a tégláé, ebből adódóan hőszigetelőképessége a fele. Ha 30 cm vastag falon van a födém, további kb. 30-80 cm távolságig (egyenletesen csökkenve) alacsonyabb a plafon hőmérséklete a fal szélénél, mint a plafon többi részén. A fal és plafon találkozásánál akár 10 °C-kal alacsonyabb hőfokot is mérhetünk. A födémre szigetelésként salakot terítettek, ami az évek alatt elvékonyodott és az eredetinél is kevesebbet szigetel. Emiatt a plafonon mért hőfok megegyezik a falakéval vagy annál alacsonyabb.
A falak szigetelőképessége nem változik az évek múlásával. Az alábbi táblázatban megtekinthetők ezek az értékek.
A hagyományos épület falai nagy mennyiségű hőt engednek ki a szabadba. Gyengén szigetelő épületeket építettünk, amit korszerű fűtéssel láttunk el. Az energiaárak növekedése miatt az épületet külső (legtöbbször polisztirol) hőszigeteléssel láttuk el, ami a falon keresztüli szellőzést gátolta, tovább növelve a falpenész kialakulásának esélyét.
Nyílászárók
A régi technológia nem tette lehetővé a mai, korszerűnek számító gyártási megoldásokat. A nyílászárók vékony üvegekkel, rosszul záródó ablak- és ajtószárnyakkal voltak elkészítve. Nem voltak hőszigetelő bevonatok az üvegekre, a szárny és a tok záródását már-már tökélyig fokozó gumitömítések, jó záródást biztosító vasalatok.
A hatvanas évektől a Tüzép telepeken árulták a kapcsolt gerébtokos ablakokat, ajtókat. Ezeket már akkor úgy jellemezték, hogy "tegnap még a rigó fütyült rajta", vagyis nincs kiszáradva, nedves, vetemedésre hajlamos fából készültek.
A '70-es években a Sofa és Dufa ablakok megjelenése hozott minőségi javulást, elterjedésük azonban hosszú folyamat volt. A magasabb költségvetéssel készült családi házakba asztalos kisiparosok egyedi rendelésre készítettek jó minőségű nyílászárókat. Az akkor megfelelőnek tartott, netán korszerűnek nevezett ablakok zárt állapotban is vidáman engedték fütyülni a szelet.
A mai ablakok és ajtók jobban zárnak, mint akár 20 évvel ezelőtt. A nyílászárók fából, alumíniumból, műanyagból készülnek. A bennük lévő üveg 2-3 rétegű, a szárny és a tok közötti rést 2-3 réteg gumis záródással tömítik.
1. kép: Fa ablak 3 réteg üveggel, 3 réteg gumiszigeteléssel
2. kép: Hőhíd mentes alumínium ablak dupla üveggel, 3 réteg gumiszigeteléssel
3. kép: Műanyag ablak 3 réteg üveggel, 3 réteg gumiszigeteléssel
Ezek a nyílászárók szinte 100 %-ig lezárják a légréseket, a spontán szellőzést teljesen megakadályozzák.
Hőhidak, légmozgás, pára
A mai korszerű épületek belsejében a spontán légmozgás szinte teljes egészében megszűnt. A lakók mozgása a lakásban minimális (általában csak a délutáni időszakban van mozgás) és a fűtés keltette gravitációs légmozgással együtt is csak a szükséges mennyiség tört része. Ettől a lakások belsejében nem homogén, hanem rétegződött a páratartalom.
Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több párát képes elnyelni, és fordítva: minél hidegebb van, annál kevesebb párát képes megtartani. A lakás normál páratartalma 40-65 % között mozog, télen, alacsonyabb nyáron magasabb.
Feltételezzük, hogy a lakás levegője 22 °C. Nem alacsony, de elfogadható egy hozzá tartozó 55 %-os páratartalom. Semmi probléma nincs addig, amíg a lakásban nincs egy olyan fal, ablak vagy egyéb más felület, melynek hőmérséklete alacsonyabb, mint 12,5 °C, mert ezen a felületen kicsapódik a pára a levegőből. Amennyiben ez csempe, ablaküveg, mosható tapéta vagy más, nedvesség beszívására alkalmatlan felület, gyöngyözve jelenik meg rajta a pára.
A meszelt vagy diszperziós festékkel festett fal magába szívja a nedvességet és megpróbálja "átpumpálni" a fal túloldalára, a hidegebb oldalra, mert ott szárazabb a levegő. Mivel a párakicsapódás folyamatos, nem győzi a fal elnyelni a kicsapódott párát. Ekkor jelenik meg a falpenész, ami nem más, mint gomba, melynek élettere a párás, hűvös környezet.
HOGYAN LEHET MEGSZABADULNI A FALPENÉSZTŐL?
A falpenész kezelésére sokféle módszer létezik, ez lehet például Domestos, szódabikarbóna vagy egyéb lúgos anyag használata, de ez csak a tüneteket kezeli, nem az okot, vagyis nem hoz hosszú távú megoldást. A falpenész újra meg fog jelenni, a maga fekete valóságában. A legolcsóbb és legegyszerűbb penészmentesítő megoldás a levegő nedvességtartalmának csökkentése, mégpedig szellőztetéssel.
Korszerű, jó hőszigetelőképességű nyílászárók beépítése vagy a régiek korszerűsítése után szokott megjelenni a falpenész. Olvasni olyan véleményeket az interneten, hogy nem szabad műanyag nyílászárót beépíteni, mert falpenészt okoz. Ám nem a nyílászáró anyaga, hanem a légzárása miatt keletkezik falpenész. A nyílászárók cseréjének pontosan az az egyik célja, hogy a szárnyak és a tok közötti hézag csukott állapotban tömítve legyen, a spontán szellőzést szüntesse meg.
A spontán szellőzés tőlünk független, általunk nem szabályozható körülmények között történik. Szélcsendben kevéssé, míg szeles időben nagymértékben cserélődik a levegő, könnyen létrejön a túlszellőzés, mely kiviszi a meleget. Nem vagyunk állandóan a lakásban, hogy beavatkozhassunk, szabályozhassuk a páratartalmat. Ennek megoldásaként sokféle berendezést lehet alkalmazni, ám először próbáljuk ki, mit tehetünk a penészmentesítés érdekében saját erőnkből, ingyen.
7 egyszerű tipp a penészmentesítéshez
- Törekedjünk rá, hogy a lakásban egyenletes meleg legyen.
- Szélcsendes időben ne zárjuk az ablakot hermetikusan, hagyjuk "szellőzési" fokozaton a kilincset (ha van ilyen), vagy a szellőzőnyílást hagyjuk nyitva.
- Reggel zuhanyozás után, mielőtt elmegyünk otthonról, és este, a munkából hazaérve legalább 5 percre csináljunk kereszthuzatot, szellőztessünk, cseréljük ki a lakásunk levegőjét.
- Ne toljuk a szekrényeket szorosan a falhoz, hagyjunk legalább 8-10 cm távolságot, hogy a levegő szabadon áramolhasson.
- A fürdőszoba ajtaja csak a fürdés, zuhanyozás idejére legyen becsukva, a tisztálkodás befejeztével szellőztessük át, egyébként mindig tartsuk nyitva.
- A mosott ruhát teraszon vagy más, jól szellőző helyen szárítsuk, lehetőleg ne a lakásban.
- Törekedjünk arra, hogy a lakásban légmozgás legyen, mert nem mindig elegendő a fűtőtestek által keltett gravitációs mozgás.
Amikor mindezen túl vagyunk, és nem sikerült maradéktalanul a penészmentesítés lakásunkban, csak akkor érdemes olyan megoldásokon gondolkozni, ami pénzbe kerül.
Megoldási javaslatok
- A konyhába szerelni kell egy páraelszívót, ami ki van vezetve a szabadba. A konyhának megfelelő teljesítményű berendezésre van szükség, amit a főzés idejére mindig be kell kapcsolni.
- A fürdőszobába szintén szerelni kell egy ventilátort, mely a fürdéskor, zuhanyzáskor keletkező gőzt vezeti az épületen kívülre. Érdemes kétágú típust választani, melynek második ága a WC-be beköthető.
- Az ablakokba vagy a falba páraszabályozós légbeeresztőket kell szerelni, hogy a ventilátor megfelelő mennyiségű friss levegőt tudjon beszívni abba a helyiségbe, ahol a páratartalom megnőtt. Így száríthatjuk a mosott ruhát, akár a lakásban is.
Az eddig felsorolt intézkedések elvégzése után a penész megszűnik. Nem azonnal, de érzékelhetően, pár hét alatt. A foltok elhalványulnak, és egy tisztasági festéssel eltüntethetők. A penészmentesítésnek ez a legkisebb beruházást igénylő, biztosan végleges megoldása. Viszont közel sem ez a leggazdaságosabb.
Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy a helyiségek meleg levegőjének egy részét a szabadba engedjük, helyette hideget szívunk be. Igaz, hogy kevesebbet, mint eddig, igaz, hogy szabályozottan, de továbbra is fűtjük az utcát. Azért, hogy ez ne így legyen, hőcserélős rendszerű központi elszívót érdemes használni, mely ellenáramoltatja a bejövő friss levegőt, a kimenő meleg levegővel szemben. Így néz ki a működése:
- A párás, meleg levegőt elszívja a konyhából, WC-ből, fürdőszobából a hőcserélő ventilátor.
- A hőcserélő egységben a meleget átadja a szűrőrendszeren keresztül beszívott friss levegőnek (nincs pollen a lakásban).
- Az előmelegített, friss levegőt befújja a szobákba.
- A vákuum a szobák levegőjét a konyha, fürdőszoba, WC irányába mozgatja, ahol kezdődik minden elölről.
Természetesen a légcsere mértéke szabályozható. A beépített motorok és a légmozgás zaja emberi fül számára nem halható, a légmozgás észrevehetetlen. A helyiségekben kialakul egy egészséges, a komfortérzetünket nem zavaró légmozgás.
A kivitelezéshez nem kell szétbontani az egész lakást, a festés alkalmával beszerelhető a rendszer. Gipszkartonból készült álmennyezeti díszek mögé elrejthető a csövezés, melybe díszítőfények, spot lámpák is szerelhetők. A komfortnövelés, energiamegtakarítás mellett elegánsabb, divatosabb megjelenésű lesz a lakás.
HA SZAKSZERŰ SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG
Amennyiben Önnél nem megfelelő a fűtési rendszer, vagy nem jól lett beszabályozva, illetve a szellőzés hiányosságaiból adódóan penészfoltok jelentkeztek a falakon, forduljon hozzánk bizalommal! Szakembereink felülvizsgálják a helyzetet, feltárják a probléma gyökereit, és megoldást javasolnak a végleges penészmentesítésre.
Kizárólag a legkorszerűbb építési-szerelési technológiákat, anyagokat alkalmazzuk kivitelezési munkáink és a penészmentesítés során. Célunk, hogy Ön a környezettudatosan fejlesztett korszerű technológiai rendszerek és a magas minőségű kivitelezés révén hosszú távon egészséges, színvonalas környezetben élhessen.
Vállaljuk, hogy az Ön felkérésére helyszíni technológiai és kivitelezési szaktanácsadást adunk.